Archive | Litvánia

Vilnius – hej!

2011. november 9. szerda3 hozzászólás

Szóval azt találtam ki, hogy a legegyszerűbb, ha írok egy blogot, hogy mi a helyzet Vilniusban, mondjuk a Magamura Egyesület helyszíni tudósítajaként. Azért itt, mert itt minden kész van, csak bejegyzést kell írni. Szóval. Június 6-án érkeztem ide, repülővel, a cseh légitársaság gépeivel, mert Prágában át kellett szállni. Volt is izgalom, mert a ott Prágában vettem észre a tranzitban, hogy elhagytam az elektronikus jegyem, amire a csomagom ellenőrző szelvényét ragasztották, a beszállókártyám az már ki volt nyomtatva az egész útra, csak akkor lett volna izgulni valóm, ha elkeverik a bőröndöm. De mint a feltételes módból gondolom már kiderült, nem keverték el.  Na jó, azért rákérdeztem egy helyi erőnél egy info pultban, és azt mondta minden ok. A vilniusi reptér vicces egy hely.  Nagyon kicsi. A hátsó rész, ahova a gépek csatlakoznak, az modern és új, de aztán ahogy gyalogol befelé az épületen belül az ember, egyre inkább vasútállomás érzésem kezdett lenni. Ahol a csomagokat le kell emelni a szalagról, az már konkrétan olyan, mint egy váró mondjuk a Nyugatiban. És amikor kiértem az előcsarnokba, na az pont olyan volt, mint a miskolci pályaudvar, csak tiszta. Kinn iszonyat meleg, 30 fok kb., és pont olyan mint a szegedi állomás előtti tér, még az útfeltúrás is olyan volt. Vettem fel helyi pénzt az automatából, és írtam sms-t az egyik itteni magyar srácnak, aki küldött egy taxit. Pont az van, mint nálunk, a helyi, szerződött taxik horror áron dolgoznak, 80-90 lita a tarifájuk a belvárosig. Az én mezítlábasom 15 litáért hozott be. (1 Lita 75-80 Ft) Amúgy a taxi relatív olcsó, illetve nincsenek nagy távolságok, mindenhova el lehet jutni 10, max. 15 pénzért, és beszélnek angolul a diszpécserek.

Mondjuk nehéz elmagyarázni még nekik hova jöjjenek, mert mondom én amit látok az utcatáblára írva, de nem mindig értik… :) A tömegközlekedés troli és busz. De főleg troli. 2 lita egy jegy, ha a vezetőnél veszed meg 2,50.

Paribio gatve – hogy szokjátok a neveket

2011. október 24. hétfő2 hozzászólás

Paribio gatve az utca, ahol lakom. Iszonyú mázlim volt, a lakáskérdést kérdezte mindenki itt, hogy sikerült-e elintéznem. Vannak a neten oldalak, ahol még nagyjából angolul is lehet keresni, de elég reménytelen az ügy úgy, hogy mellette dolgozol. Én is úgy terveztem, hogy kijövök 4-5 nappal korábban, akkor lesz időm ilyeneket elintézni, de elhúzódott a dolog, az utolsó pillanatban tudtam csak repülőjegyet venni, mert akkor küldték a végleges ajánlatot. Amit ráadásul megfejeltek még további 4 héttel. Szóval megérkeztem, a méltán híres Ambassador hotel várt rám, és másnap már munka. És rögtön a második napon kiderült, hogy egy angol éppen lelép, amolyan angolosan, és tök jó kis lakása van, és gyorsan meg is néztem, és tényleg. Szóval megegyeztem a tulajjal, aki szerencsére beszél angolul, hogy kivenném, egy fiatal csaj, az egyik nagy bank vezérhelyettese, (ahhoz képest igen szétszórt csajnak tűnt) biznissz löncs, javasolta, eljön értem, azt megbeszéljük a részleteket. És tényleg, idejött az irodához, vadiúj fekete Lexus, és átugrottunk a közeli szálló teraszára bizniszelni…  Meg is egyeztünk, gyakorlatilag Geoff ki, én aznap délután be.Tehát úgy sikerült egy jó kis lakást szerezni, hogy nem is kellett egyet sem megnéznem…A helyi Rózsadombon van, annyira nem domb, csak egy kicsit, de itt ez elég fura. Itt pl. négyemeletes panelek, vagy valami hasonló fehér téglából épült panelszerű házak, meg bauhaus villák vannak az erdő alján, itt felettünk kezdődik az erdő.  Most néztem körül, eső után, hatalmas fák, ösvények, erdőszag.  vil_gorenyMeg egy 50 körüli nő egy görénnyel. Sétáltatta pórázon, az meg mindenképpen ásni akart, de a nő nem hagyta, mindig felemelte a hámjánál fogva.  Még mindig világos van, most ment le a nap, és nem is lesz teljesen sötét éjszaka. Jól meg is ijesztett ez elsőre, még a hotelban első reggel 2 telefon beállítva, de magamtól riadtam fel, hogy úristen, de világos van már, biztos 10 óra, rögtön az első nap elkésem. De csak 6 óra volt, de pont olyan volt mint otthon 10-kor.:) Aztán persze ez nem annyira jó télen, akkor ugyanez van, csak fordítva.

Vilnius szép volt

2011. október 12. szerda Vilnius szép volt bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Az a helyzet, hogy holnap repülök haza, és nem is jövök vissza.

Vasárnap körbejártam a várost, fotóztam is, a képekből összeállítok majd egy galériát, egy kis leírással is, ahol tudok némi információt, de most Kálmánnál ülök a nappaliban, (volt oly kedves és ismét befogadott egy éjszakára – ezúton is köszönöm) és holnap hajnalban indul a gépem, és most se kedvem, se energiám képekkel baszakodni. 4-kor kelek, és annyira várom már, mert 10 órát fogok dekkolni a varsói repülőtéren, jó lesz, érzem előre.

Nagyon jó embereket ismertem meg, jófajta várost hagyok itt, szóval nem jó ez most…

És köszönöm az eddigi figyelmet.

Mogyi a közértben

2011. szeptember 28. szerda1 Comment

A hétvégén, ami ráadásul hosszú is volt, szar idő volt. Szombaton próbáltam behozni a Zverynas kerület körbefotózását, amit sikerült is a nagy sietségben elbasznom, na nem teljesen, csak egy kicsit, épp annyira, hogy most még nem teszem fel a képeket, mert javítgatni kell őket. Inkább a közértekről. Az mindig vicces, amikor az ember idegen helyen van, és a nem egyértelműen felismerhető kajákat próbálja beszerezni. Pl. annyira vízköves volt a zuhanyrózsa, hogy egyszerűen alig jött belőle víz. Ecet a megoldás, azóta istenítem, amióta a vízforralóm konkrétan újjászületett még otthon.  Szóval le a boltba, illetve inkább olyan nagyobb Spar méretű üzlet, és elkezdtem az ecetet keresni. Már harmadszor jártam körbe az egészet, kezemben a kosárral, ami csurig volt, nehéz volt, mert lusta voltam kocsit vadászni.  Szóval minden megvolt már, a balzsamecet is, (hátha az segít az azonosításban – nem segített) az könnyű volt, mert az oliva mellet van, de az ecet nincs meg. Na keresek egy fiatalabb eladót, azok nagyobb eséllyel beszélnek angolul, majd ő.Találok is egy kiscsajt, próbálom mondani, de nem érti. Hívja az idősebb kolleganőjét. Mond neki valamit litvánul, már ketten keresik a nem tudom mit, mert ugye nem értik mit szeretnék. odavezetem őket a balzsamecethez, de persze mind import, nincs rajta helyiül az ecet. Meg az is lehet, hogy a balzsamecet itt nem ecet. Szóval semmi. Keresek egy savanyúságot, mutatom azt. Próbálom eljátszani, hogy megkóstolom, és savanyú. Ez sem hat. Ez az egész mondjuk már 15 perce zajlik, mert körberohangáltuk az egész boltot, ami kb. akkora mint egy normál tesco. Már régen megbántam, hogy nem kocsit hoztam Aztán egyszercsak jön a leányzónál a megvilágosodás, és elvezet egy olyan polchoz, ahol asszem szardíniák voltak. Ott az ecet. Almás, tiszta, meg nemtudommilyen.

Acto az ecet litvánul. (Hátha fontos lesz valakinek… :) Aztán egyszercsak belebotlottam ebbe a kis installációba. Itt láttam először (és utoljára) magyar feliratot…  De pl. komoly bajban voltam, hogy a fehér dobozos izé az vajon tejföl-e, vagy mi, van-e itt egyáltalán tejföl? Megvettem, majd kiderül. Gyanús. Nincs olyan kenyérválaszték, mint nálunk. Olyan klasszikus 1-2 kilós fehérkenyér nincs.  Max ilyen olaszos csavart bigyó, meg zsömleszerű kis cipó. Meg szeletelt kenyerek, de nem a négyzetalakú szendvicskenyér, hanem mindenféle, barna, magos, de előre csomagolt mind. És olyan kicsit édeskés az íze.  Nekem egyébként ízlik. És eddig még nem találtam azt a teljesen fekete téglaszerű orosz kenyeret, ami egy kicsit még savanykás is. Pedig azt hittem itt lesz. A nálunk kapható cuccokra általában angolul is rá van írva a neve, meg hogy miből van, de itt csak a három balti állam nyelvén, illetve néha oroszul. Szóval ez nem sokat segít. A sörök azok pl. kiválóak. Nem vagyok egy nagy sörös, de van a félnyolcas, ez 7.30 alkoholtartalmú világos sör, ez a középmezőny, na az pl. rendben van. A leggyengébb 4.5. És van a félliteres, illetve egy pint-es is. Fémdobozban. Meg egyliteres fémdobozban. Meg mindenféle. Vettem 6 különbözőt, hogy végigtesztelem. Mindegyik jó.  Egyedül Carlsberg az ismert, a többi mind helyi érdekeltség. A németek miatt komoly sörhagyományok vannak. Voltunk egy helyi kis sörfőzdében, csak saját sörök, 8-9 % erősségű és nem szűrt. És mégis ízlett. Bor viszont semmi. Nincs szőlő egyáltalán.

Žverynas

2011. szeptember 24. szombat7 hozzászólás

Szóval ez a kerület a Žvėrynas, az előkelő rész. Nem nagy terület,  én az északi részén vagyok, 10-15 perc séta az iroda. Furcsa egyvelege a kertvárosnak és a kisvárosnak,  régi faházak vannak,  némelyik elhagyott, romos, másokat felújítottak, láthatóan rengeteg pénzből. Majd csinálok fotókat, egyenlőre nincs. És néhol beékelődve egy-egy új épület, modern iroda, vagy nem is tudom mi.  Találtam egy oldalt ahol van néhány fotó az itteni házakról, ez elég jól mutatja a hangulatát.

Gedimino prospektas

2011. szeptember 24. szombat4 hozzászólás

A reptérről egyből a munkaközvetítőhöz hajtattam, mert másnap már kezdenem kellett az irodában… Papírmunka, cuccok felcígölése a másodikra, mert lift az nem volt, kurva meleg, és leizzadás. Aláírtam a szerződést, illetve kaptam egy listát az elvégzendő feladataimról, mint pl.  kötelező orvosi vizsgálat, ahol Robertas-t kell keresnem, ő beszél vmit angolul, és ott helyben megköthetek egy extra orvosi ellátáshoz jogosító szerződést egyúttal (jó kis árukapcsolaás) mert a helyi TB kb olyan, mint az otthoni, de a legnagyobb baj, hogy nem nagyon beszélnek angolul a helyi sztk-ban, és ha gond van, ez csak tetézné a bajt.  Csak megpróbáltam elképzelni, milyen lehet az mondjuk, hogy megpróbálom élesben előadni a panaszaimat mutogatva, nem lenne hatékony. Így sem az, mert mondjuk tényleg beszélt vmit angolul a dokinő, de azért nem nem volt egyszerű így sem… :) Szóval 5 napig fizettek egy szállodát, ezen a bizonyos Gedimino prospektas nevű sétálóutcán, ez vezet a híres székesegyházhoz, ami a történelmi belváros északkeleti sarkán van. Mellékelek egy fotót, nem az igazi, csak illusztráció végett. A szálloda, az Ambassador, nevével ellentétben egy kis vacak hotel, de volt wifi, meg a reggeli a ház aljában a kávézóban volt. Ez volt egyedül jó benne. A multivitamin gyümölcslé itt is ihatatlan.

Az iroda fél óra volt gyalog, minden reggel leizzadtam, mire beértem, mert iszonyú meleg volt az első héten. Azt mondják a helyiek, ez nem normális.  Azóta kiderült, hogy tényleg nem, a nyár itt inkább olyan, mint nálunk a tavasz, kicsit többet esik az eső, és olyan 25 fok az átlag. Illetve nagyon változékony az időjárás, könnyen lehet, hogy reggel szakad az eső, 2 órával később már szikrázó napsütés van. Az iroda 2 éve épült, itt egy hogy milyen. Iszonyatosan növekednek itt, szinte minden nap felvesznek valakit, tavaly tavasszal indult 30 emberrel, most 650 körül van a létszám, év végére 1000 körül lesz. Nagyon bejött nekik. :) Azt mondták csak menjek fel a 11-re, a recepción várni fognak. És tényleg. Volt még egy srác, ő előző nap érkezett, mi voltunk az új Newcomer-ek. Külön program van arra, hogy a lehető leghamarabb beilleszkedj, egy órán belül kaptam egy új notebook-ot, megvolt a helyem, az email címem, és gyakorlatilag az első hét azzal telt, hogy megpróbáltam megérteni a szervezet felépítését, működését.  Pénteken aztán be a mélyvízbe, meg is kaptam a két projektem. Hát a következő hét, meg az azutáni az nem volt semmi. Ma Szent Iván napja van, ez itt pirosbetűs ünnep, így a mostani az csak 4 napos hét volt, de nagyon örültem neki… Iszonyat fárasztó így elsőre, most mondhatom el, hogy kezdem érteni mi a feladat, már meg merek szólalni a konferenciabeszélgetéseken, és kezdem átlátni a folyamatokat. Nagyon profi minden, de mindenki azt mondja, hogy kb. két hónap, amíg belejövök, addigra már el fogok működni biztonsággal…. Nem mondom, hogy nem volt néha nyomasztó, hogy nem értettem semmit, és csak azt éreztem, hogy mennyi mindent kell csinálni, de ez a mélyvíz dolog hatásos, időd sincs sajnálni magad. És mindenki kedves, akárkitől lehet kérdezni, segítőkészek a litvánok. Az a legroszabb, ha kussolsz, akkor senki nem tud segíteni. Van egy u.n. Buddy kirendelve melléd, egy tapasztalt róka, aki segít a saját munkája mellett, illetve egy Line Manager, aki inkább ilyen munkaügyi főnököd.Na, ők mindketten tréningen voltak a második héten, tehát amikor elkezdődött az éles munka, akkor nem voltak…