Mogyi a közértben

2011. szeptember 28. szerda1 Comment

A hétvégén, ami ráadásul hosszú is volt, szar idő volt. Szombaton próbáltam behozni a Zverynas kerület körbefotózását, amit sikerült is a nagy sietségben elbasznom, na nem teljesen, csak egy kicsit, épp annyira, hogy most még nem teszem fel a képeket, mert javítgatni kell őket. Inkább a közértekről. Az mindig vicces, amikor az ember idegen helyen van, és a nem egyértelműen felismerhető kajákat próbálja beszerezni. Pl. annyira vízköves volt a zuhanyrózsa, hogy egyszerűen alig jött belőle víz. Ecet a megoldás, azóta istenítem, amióta a vízforralóm konkrétan újjászületett még otthon.  Szóval le a boltba, illetve inkább olyan nagyobb Spar méretű üzlet, és elkezdtem az ecetet keresni. Már harmadszor jártam körbe az egészet, kezemben a kosárral, ami csurig volt, nehéz volt, mert lusta voltam kocsit vadászni.  Szóval minden megvolt már, a balzsamecet is, (hátha az segít az azonosításban – nem segített) az könnyű volt, mert az oliva mellet van, de az ecet nincs meg. Na keresek egy fiatalabb eladót, azok nagyobb eséllyel beszélnek angolul, majd ő.Találok is egy kiscsajt, próbálom mondani, de nem érti. Hívja az idősebb kolleganőjét. Mond neki valamit litvánul, már ketten keresik a nem tudom mit, mert ugye nem értik mit szeretnék. odavezetem őket a balzsamecethez, de persze mind import, nincs rajta helyiül az ecet. Meg az is lehet, hogy a balzsamecet itt nem ecet. Szóval semmi. Keresek egy savanyúságot, mutatom azt. Próbálom eljátszani, hogy megkóstolom, és savanyú. Ez sem hat. Ez az egész mondjuk már 15 perce zajlik, mert körberohangáltuk az egész boltot, ami kb. akkora mint egy normál tesco. Már régen megbántam, hogy nem kocsit hoztam Aztán egyszercsak jön a leányzónál a megvilágosodás, és elvezet egy olyan polchoz, ahol asszem szardíniák voltak. Ott az ecet. Almás, tiszta, meg nemtudommilyen.

Acto az ecet litvánul. (Hátha fontos lesz valakinek… :) Aztán egyszercsak belebotlottam ebbe a kis installációba. Itt láttam először (és utoljára) magyar feliratot…  De pl. komoly bajban voltam, hogy a fehér dobozos izé az vajon tejföl-e, vagy mi, van-e itt egyáltalán tejföl? Megvettem, majd kiderül. Gyanús. Nincs olyan kenyérválaszték, mint nálunk. Olyan klasszikus 1-2 kilós fehérkenyér nincs.  Max ilyen olaszos csavart bigyó, meg zsömleszerű kis cipó. Meg szeletelt kenyerek, de nem a négyzetalakú szendvicskenyér, hanem mindenféle, barna, magos, de előre csomagolt mind. És olyan kicsit édeskés az íze.  Nekem egyébként ízlik. És eddig még nem találtam azt a teljesen fekete téglaszerű orosz kenyeret, ami egy kicsit még savanykás is. Pedig azt hittem itt lesz. A nálunk kapható cuccokra általában angolul is rá van írva a neve, meg hogy miből van, de itt csak a három balti állam nyelvén, illetve néha oroszul. Szóval ez nem sokat segít. A sörök azok pl. kiválóak. Nem vagyok egy nagy sörös, de van a félnyolcas, ez 7.30 alkoholtartalmú világos sör, ez a középmezőny, na az pl. rendben van. A leggyengébb 4.5. És van a félliteres, illetve egy pint-es is. Fémdobozban. Meg egyliteres fémdobozban. Meg mindenféle. Vettem 6 különbözőt, hogy végigtesztelem. Mindegyik jó.  Egyedül Carlsberg az ismert, a többi mind helyi érdekeltség. A németek miatt komoly sörhagyományok vannak. Voltunk egy helyi kis sörfőzdében, csak saját sörök, 8-9 % erősségű és nem szűrt. És mégis ízlett. Bor viszont semmi. Nincs szőlő egyáltalán.

One Response to “Mogyi a közértben”

  1. Rekaboo szerint:

    ecet is van, mogyi is van… mi kell még? na jó, egy kis bor…

Leave a Reply